Halhatatlan Ezred
Hetvenöt évvel ezelőtt ért véget a II. világháború (illetve… de majd erről később), amit Európa sok országában ezért május 8-án ünnepelnek. Az idei persze megint más lesz (illetve nem lesz), de azért Francis Franciaországból érkezett írása egy egészen érdekes részét dolgozza fel a megemlékezéseknek.
„Európa sok országában május 8-án ünneplik a második világháború végét. Az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió szövetséges hadereje előtti kapitulációt ugyan 1945. május 7-én írták alá, de az csak közép-európai idő szerint május 8-án 23.01-kor lépett életbe.
A moszkvai idő szerint – a kétórás időeltolódás miatt – ez a nap már május 9-e volt. A Szovjetunióban ezért hagyományosan mindig május 9-én ünnepelték a Győzelem Napját.
Az utódállamok közül sokan tartják még ezt az ünnepet, de például Ukrajna 2015-től már május 8-án – együtt Európával – emlékezik. A 2015. év fordulópont volt a Halhatatlan Ezred történetében is, mert a Vörös téren ebben az évben vonul fel Putyin a háborús hős édesapja fotójával a kezében.
A Halhatatlan Ezred nem Putyin találmánya. Az orosz Wikipédia szerint először 1965-ben a novoszibirszki 121. számú iskola tanulói vonultak fel a szüleik, nagyszüleik háborús fényképeivel.
Hasonló akciót jegyeztek fel 1981-ből, amikor egy kozák településen vonultak fel a gyászruhás anyák a hősi halált halt gyermekeik, rokonaik fényképével. Az ötlet szülőanyja egy rendezőnő, Júlia Szinyelnyikova volt. Nem sorolom tovább az előzményeket. A lényeg, hogy 2012. május 9-e lett a Halhatatlan Ezred civil mozgalom születésnapja.
A helyi civil kezdeményezéstől a világhírig
Magát a projektet a „Halhatatlan Ezred” címmel 2011-ben, Tomszkban három újságíró (Szergej Lapenkov, Szergej Kolotovkin és Igor Dmitriev) találta ki.
A helyi média segítségével meghirdették az akciójukat: Tomszk lakosai vonuljanak fel a Győzelem Napján kezükben a szüleik, nagyszüleik, dédszüleik, stb. fényképeivel, így őrizve azoknak a hősöknek az emlékét, akik részt vettek a Nagy Honvédő Háborúban.
A felhívásra több mint 6 ezer felvonuló özönlött 2012. május 9-én Tomszk utcáira. A lavina elindult. Egyre több orosz és külhoni városból érkezett csatlakozási igény a tomszki ötletgazdákhoz, akik 2014 januárjában megalapították a „Halhatatlan Ezred” civil szervezetet.
Az alapszabályuk értelmében a megmozdulásokat a „Halhatatlan Ezred” koordinátorai szervezik, akik elfogadják a civil szervezet alapelveit, úgymint politikamentesség, non-profitjelleg, stb.
A lavina viszont megállíthatatlanul gördült tovább és tovább, kiszámíthatatlanul vagy éppen nagyon is kiszámítható módon. Aki ismeri a „politika” alaptermészetét, nem lepődik meg, hogy rögtön voltak olyanok, akik meglátták a civilek akcióiban a lehetőséget önmaguk, pártjuk, stb. népszerűsítésére.
Az első moszkvai Halhatatlan Ezred felvonulás megszervezése 2013-ban egy fiatal politikushoz és egy idős színészhez köthető, nevezetesen 2013-ban Nyikolaj Zemcovhoz és Vaszilij Lanovojhoz. Felhívásukra mindössze 1000-1200 felvonuló jelent meg a moszkvai Poklonnaja Gorán.
A moszkvai szervezők ez után azt javasolták, hogy a „Halhatatlan Ezred” megmozdulást tartsák a Vörös Téren, a május 9-i díszparádét követően. Két társadalmi szervezettel együtt a „Halhatatlan Ezred” Moszkva kérelmet nyújtott be az Orosz Föderáció Elnökéhez, Vlagyimir Putyinhoz címezve.
A szervezők megkapták az engedélyt és sokkal többet is annál. Az egységes arculathoz egyen-képkereteket, hivatalos mozgósítást, biztonsági intézkedést és ráadásul magát Vlagyimir Putyint, aki felvonult az 50 ezerre duzzadt moszkvai Halhatatlan Ezreddel, ezáltal világraszóló reklámot csinálva ennek a manifesztációnak.
Amíg 2015-ben mindössze 17 országban volt Hallhatatlan Ezred megmozdulás, 2016-re már 42 országra nőtt a számuk. A lavina hömpölygött tovább.
A Halhatatlan Ezred csípni kezdte az antiputyinisták, antibolsevisták, antikommunisták, oroszfóbok, stb. szemét. Mutogatták a Sztálin fényképével felvonuló veteránokat és utódjaikat, hogy lám-lám, itt a bizonyíték, hogy ez az éves rituálé a nagy Szovjetunió feltámasztását célozza.
Ukrajna, mutatva a különállását átrakta május 8-ra a május 9-et, az ünneplést és a civilek felvonulását „Senkit nem feledünk, semmit nem feledünk” felkiáltással. Fehéroroszországban „Belorusszia emlékezik” néven fut tovább a felvonulás.
A Franciaországban élő „oroszok” is hamar bekapcsolódnak a világméretű megemlékezésbe. Azért használom idézőjelben az oroszok megnevezésüket, mert sokan vannak, akik „nemzetiségileg” sosem voltak oroszok, vagy már annak a generációnak a tagjai, akik nem is beszélnek oroszul, mert elfranciásodtak.
Viszont a lelkük mélyén, a családi történeteikben ott őrzik a Gyéduska vagy a Bábuska emlékét, akik a Nagy Honvédő Háborúban harcoltak. Belőlük lettek a Halhatatlan Ezred francia koordinátorai, nekik köszönhető, hogy 2018-ban a „Régiment Immortel” akció megrendezésre került Párizsban, Marseille-ben, Lyonban, Nizzában, Strasbourgban, Montpellier-ben, Béziers-ben, Fréjus-ben és Metz-ben.
Hogy kerül a csizma Putyin az asztalra?
A Halhatatlan Ezred franciaországi térhódítására jött is az ellencsapás Galia Ackerman személyében, akinek 2019 tavaszán jelent meg könyve A Halhatatlan Ezred. Putyin szent háborúja (Le Régiment Immortel. La Guerre sacrée de Poutine) címmel.
A francia Wikipédia szerint az 1948-ban született, moszkvai orosz-zsidó származású történész és újságíró Galia Ackerman 1984-ben telepedett le és kapott francia állampolgárságot, számos publicisztikát tudhat magáénak.
A normandiai caeni egyetem hajdani professzorának leplezetlen elfogultsága igen meglepő. Akár történész, akár „csak” újságíró az ember: elvárás a hiteles források felkutatása.
A történészasszony vagy tudatosan hagyta figyelmen kívül a tényeket, például az orosz újságírói kollegái által életre hívott megemlékezés születését és evolúcióját, vagy csak egy hangzatos címet keresett és talált, hogy ügyes marketingfogásként Putyin nevével adja el a könyvét, ami persze egy antiputyinista kirohanásként is értékelhető.
A francia kritika az egekig méltatta Galia Acherman könyvét. A Radio France Internationale (RFI), ahol a szerzőnő 1988 és 2010 között újságíró-szakértő volt, úgy fogalmazott: „Ez egy csodálatos és meglehetősen nyugtalanító könyv, … Feltétlenül el kell olvasni.”
Találomra felhívtam telefonon az egyik orosz származású francia ismerősömet, Igort, hogy megérdeklődjem, ő olvasta-e ezt a bizonyos könyvet. Olvasta. És… most nem akarom idézni a sokszor nyomdafestéket nem tűrő véleményét.
Igor meglehetősen indulatosan magyarázta el, hogy akik a Halhatatlan Ezredet mocskolják, azok nem Putyint, hanem azokat az embereket, illetve azok emlékét tiporják sárba, akik megszenvedték a háború szörnyűségeit.
A kegyeletsértés pedig elfogadhatatlan és megbocsáthatatlan. De ezt csak azok értik, akik „oroszok” és a családjukban van olyan katona vagy civil, aki Nagy Honvédő Háborúban élt vagy halt.
Utóirat
2020. április 16-án Putyin bejelentette, hogy a koronavírus-járvány miatt a Vörös téri díszszemlével együtt az évfordulóval kapcsolatos minden más eseményt is el kell halasztani, köztük a Halhatatlan Ezred vonulását, amely Moszkvában több százezres, országosan és nemzetközi szinten pedig milliós tömegeket szokott megmozgatni. Az ünnepségek megtartásának új dátuma még nem ismeretes.”
