- Miközben fojtogatott, átvillant az agyamon, hogy vagy elmenekülök, vagy itt halok meg – emlékezett vissza Csilla arra a borzalmas éjszakára, amikor kiszabadulva Jani karmai közül feltépte az ajtót és kirohant a szálloda folyosójára. Pedig a külföldi vakáció jól indult, három napig kéz a kézben sétáltak az óváros ódon utcáin, mint egy szerelmes pár. A negyedik napon, a szállodába visszaérve azonban Csilla a WC-re magával vitte a mobilját, hogy megnézze: ki kereste a nap folyamán

- Már megint a szeretőidnek üzengetsz? – szegezte neki a kérdést, de a választ már meg sem várta, hanem ütött. Többször. Teljes erőből. Aztán megfogta a torkát és szorítani kezdte, miközben összefüggéstelenül mormogott a szerelemről.

Csilla a mai napig sem tudja, hogyan szabadította ki magát a mázsás ölelésből. Csak azt tudta, hogy segítséget kell kérnie. Mezítláb futott végig a szálloda sötét folyosóján éjjeli 2-kor segítségért kiáltozva, de senki nem nyitott ajtót. Lerohant a lépcsőn a recepcióhoz, de ott sem volt senki. Szerencsére a vad csengetésre előkerült az álmos portás, aki először nem akart rendőrt hívni. Kinek kell a balhé, ugyebár. De Csilla ragaszkodott, hogy kijöjjenek a rendőrök, akik látva a zilált és vérző magyar nőt, egyből helyszíni jegyzőkönyvet vettek fel. Fényképeket készítettek a zúzódásairól, a sebeiről, miközben Csilla angolul igyekezte elmagyarázni, hogy mi történt.

Miközben a recepción javában folyt Csilla kihallgatása, előkerült Jani. Öltönyben, megszólalásig úriember külsővel. De csak a megszólalásáig, mert kiváló angolsággal közölte a rendőrökkel:

- Ezt a kis prostit az este szedtem fel az utcáról, de több pénzt akart, mint amennyiben megegyeztünk, ezért csinálja most a cirkuszt.

Jani nyugodt és magabiztos volt, amikor a rendőrökkel tárgyalt, de nem sikerült megtévesztenie őket. Látták a szállodai regisztrációból, hogy a pár együtt érkezett Budapestről. Felvették az ő adatait is. Miután végeztek a kihallgatásával – magyarul, hogy ne értsék a rendőrök – Csillához beszélt.

- Nyugodj meg kicsim… gyere, menjünk vissza a szobánkba… nincs semmi baj, majd megbeszéljük…

Csilla nagyon jól tudta, hogy soha többé nem akar ezzel a férfival négyszemközt maradni, ezért arra kérte a rendőröket, hogy hadd vigye el a közös szobájukból a bőröndjét. A szálloda felajánlott egy külön szobát, ott húzta meg magát reggelig, majd az első vonattal hazautazott Budapestre.

Lassan négy év telt el. Külföldön történt a bántalmazás. És hiába az uniós országok közötti jogsegély, sem az ottani, sem az itthoni hatóságok nem kapkodtak. Az ügyészség még nem emelt vádat Jani ellen, akinek Magyarországon szerteágazó üzleti kapcsolatai vannak.

Csilla egy rendezvény háziasszonyaként ismerte meg a jóképű, külföldről éppen hazatelepülő üzletembert, aki rögtön kivetette hálóját a dekoratív és vidám nőre. Nyomult. Csilla azonban még férjnél volt, így lerázta Jani közeledését. Évekkel később azonban ismét találkoztak egy rendezvényen. Csilla már válófélben volt, így elfogadta a kávémeghívást.

Háta mögött két házassággal és két gyerekkel Csilla nem ugrott bele az új kapcsolatba, noha Jani már az első randik után a közös életüket tervezgette. Büszke volt a szép és tehetséges barátnőjére. Úgy érezte, hogy övé a főnyeremény, megtalálta álmai asszonyát. Csillának is imponált a magas, sportos és jóképű férfi. Jackpot. Szép pár voltak. De Jani büszkesége szépen átfordult féltékenységbe

 - Ne vegyél fel ilyen feltűnő fülbevalót – és hasonló megjegyzések ugyan bántották Csillát, de úgy volt vele, hogy negyven felett már mindenkinek meglehet a rigolyája. És ezek csak apróságok. Csak ezek az apróságok nőni kezdtek.

Amikor találkoztak, Jani vadászkutyaként szimatolta Csillát, hogy érez-e rajta „kanszagot”. A „hol voltál, kivel találkoztál” kérdések is megszaporodtak.

- Itt van a telefonom, nézz csak bele a híváslistámba, olvasd át az üzeneteimet, nekem semmit nem kell eltitkolnom előtted – adta át a mobilját Csilla, de ez nem nyugtatta meg Janit. Sőt! Minden férfire, aki csak Csillára pillantott, abban potenciális versenytársat látott. Csillának ráadásul az volt a munkája, hogy magára vonja a figyelmet, akár műsorvezetőként, akár színészként.

- Biztosan a szeretőidnek akarsz tetszeni! – nézte az éppen a munkába készülődő Csillát Jani, majd ütött. Többször. Teljes erőből. Majd jött Jani nagyjelenete, amikor zokogva, négykézláb kúszott-mászott Csilla előtt a bocsánatáért esdekelve.

- Nem akarom ezt is elcseszni, nem akarlak elveszíteni, soha senkit nem szerettem még így, meghalok, ha elhagysz – rimánkodott úgy, hogy attól még a kövek is meglágyultak volna. Nemhogy egy szerelmes női szív. Csilla megbocsátott, és egy ideig rendben is mentek a dolgok. Jani ismét a romantikus és gáláns lovag lett, mint a kezdetekben. Verseket írt, virágokat küldött. Meglepetésként befizette kettőjüket egy külföldi útra, ahonnan Csilla kék-zöld foltokkal ugyan, de élve haza tudott menekülni. Emlékként Jani cipőtalpának nyomát még három hétig a combján viselte.

A véraláfutások eltűnnek, a sebek behegednek, még azok is, amelyeket az olyan állatok, mint Jani okoznak. Csak tudni kell időben elfutni…