Miközben évek óta folyik a vita – Magyarországon és Franciaországban egyaránt –, hogy sok-e vagy kevés a közalkalmazottak száma, vannak, akik kamuállásokban élik víg napjaikat. Ilyen közalkalmazott Hajnalka is, aki nem a kormányfőnek köszönheti a munkahelyét, hanem a polgármesterének. A legszebb az egészben, hogy ezzel még kérkedik is őnagysága. A polgármester pedig tűri, mert szerintem jó oka van hallgatni.

Vannak emberek, akik mindig találnak megoldást arra, hogyan húzzanak hasznot egy bizonyos szituációból, és Hajnalka pont ilyen ember. Szenthármassága az „Isten-Haza-Család”. Néha az ő családja, néha a másé. Nem akarom elítélni azért, mert megcsalta a férjét, aki külföldön gürizett érte, a családjáért. Nem ítélem el azért sem, hogy elcsábított egy házasembert, akit elszakított a családjától. De azt nem tudom megemészteni, hogy ezek után szó szerint kisírt magának egy állást a polgármesternél, akit meghatottak a negyvenes éveiben is mutatós menyecske könnyei.

A polgármester elrejtette újdonsült védencét egy üdülő gondnoki állásába. A státusz nem jár sok pénzzel, de az üdülő csak nyáron működik, és az Élet által megtiport Hajnalka egész évben, minden hónapban megkapja a fizetését, immár évek óta. A téli hónapokban be sem kell járnia. Se jelenléti ív, se blokkoló óra, így ha ellenőrizni akarnák… De kinek is tűnne fel, hogy nincs ott?

Na, ez aztán a főnyeremény! És ehhez még jár egy kis bónusz is. A bérezés ugyan kötött, Hajnalkának se diplomája, se nyelvvizsgája, ezért a polgármester „zsebből” ad neki 60 ezer forintot havonta. Ha bejár dolgozni, ha nem, a havi 60 ezer forint belecsúszik az önkormányzati dolgozó zsebébe. Vagy dekoltázsába? A többit meghagyom a fantáziának…

Lehet azon elmélkedni, hogy a polgármester miért ilyen segítőkész egy elvált asszonnyal. De nem hiszem, hogy puszta felebaráti szeretetről, könyörületről van szó. Viszont az nagyon érdekelne, hogy hány ilyen Hajnalka és Jani él közöttünk, aki miközben játssza az „áldozatot”, jót röhög a markába és jót röhög rajtunk.