Dumas regényét először az általános iskola hatodik osztályában olvastam. Untam az órákat, ezért mindig volt nálam egy könyv, amit a pad alatt olvasgattam, amíg azt a tanárnéni el nem kobozta. Szóval már kisgyerekként is lelkes rajongója voltam A három testőrnek. Rajongásom a történetért és annak folytatásaiért (Bragelonne gróf, Húsz év múlva) a mai napig töretlen. Nincs olyan feldolgozása Dumas regényének – legyen az rajzfilmtől kezdve a leggagyibb amerikaiig –, amit ne láttam volna. Talán így érthetőbb, hogy miért vártam olyan türelmetlenül, hogy ezt az újabb francia filmfeldolgozást megnézhessem ezúttal Martin Bourboulon rendezésében.
Csalódott lesz, aki a regény történethű megfilmesítését várja. A film gerince a jól ismert elbeszélés, de az alkotók rendesen átírtak benne ezt-azt és hozzá is toldottak. De olyan tehetségesen, hogy aki nem ismeri jól az eredetit, az valóban azt hiheti: Athos letartóztatása, a XIII. Lajos elleni merénylet, stb. mind-mind Dumas fantáziájának szüleménye. Pedig nem.
Nekem mindig is Athos volt a kedvencem. Kicsit húztam a számat, amikor megtudtam: Vincent Cassel fogja játszani, mert őt nem igen kedvelem. De el kell ismernem, hogy Athosként remek, a három testőr közül az ő figurája van a legjobban kidolgozva. Mint minden egyéb más feldolgozásban, Porthos (Pio Marmai) és Aramis (Romain Duris) elég elnagyolt. Az új Porthos nekem nem elég piperkőc és nem a megtestesült „erő”. Aramisból pedig hiányzik a kifinomultság és a rafinéria. Az ifjú D’Artagnan, François Civil viszont jó választás, mert elég csinos fickó ahhoz, hogy a mai ifjú generáció beleszeressen.
Az igazi telitalálat Milady, Eva Green, aki ugyebár barna hajú. Miért vagyok ezen így fennakadva? Mert Milady szőke. Pont. Ez van vizuálisan berögzülve az agyamban. Milady egy röpke epizódban szőke parókát húzott, gondolom a francia alkotók között is volt, aki szerette volna szőkén látni, és imádtam ezért. De legyen akármilyen is a hajszíne: Eva Green tökéletes Milady, a legjobb színésznő, aki valaha ennek a némbernek a bőrébe bújt.
Kellemes meglepetés a XIII. Lajost alakító Louis Garrel, de nagy csalódás Éric Ruf, mint Richelieu. A kardinális ugyancsak nagy kedvencem és nem csak a macskák iránti rajongása okán. A többi szereplő a futottak még kategória, és se Rochefort, se Planchet nem szerepel a mostani filmben, de ki tudja, mit hoz a jövő. A film ott ér véget, hogy XIII. Lajos elrendeli La Rochelle ostromát és Madame Bonacieux-t elrabolják, a megmentésére rohanó D’Artagnan-t leütik, aki elterül az utcakövön… Persze, biztosak lehetünk, hogy nem halt meg, mert még lesz a következő n+1 részben szerepe.
