Holnap lesz két hete, hogy a főnököm hazaküldött távmunkázni. Akárhogy is nézzük, azon szerencsések közé tartozom, akiknek van munkájuk. Otthonról dolgozhatom, ki sem kell tennem a lábamat a lakásból. Viszont több ország választ el magyarországi szeretteimtől, barátaimtól. Barátaimtól, akik javarészt, mint ahogy én is, külföldön élnek, dolgoznak vagy éppen önkéntes karanténban töltik a napjaikat.

Kezdem azzal a házaspárral, ahol a feleség kínai származású. Mint ahogy minden évben, úgy idén januárban is felkerekedtek, hogy Kínában, az ott élő rokonokkal ünnepeljék a kínai újévet és eltöltsenek egy kellemes hónapot. Amikor január közepén elindultak, még nem jutott el a koronavírus híre Európába. Ismerve a férjet, ő azonnal lefújta volna ezt az utat, ha tudja, hogy mi vár rájuk. De elutaztak a feleség családjához és onnan kaptam tőlük január 26-án ezt az e-mailt:

Xin nian kuai le... Gong xi fa cai !

Boldog új évet a Patkány jegyében !

Itt vagyunk hát Kínában, ahol pillanatnyilag általános a zűrzavar a vírus miatt, ami egyre nagyobb területet foglal el magának. Xi (Hszi Csing-Ping) elnök ma reggel figyelmeztető szavakat intézett hozzánk. "Súlyos a helyzet" - nyilatkozta.

Több mint 50 millió embert tettek karanténba bizonytalan időre.

Itt és most, vidéken, ahol a családunknál vagyunk, nem aggódunk. De mi is maszkot és kesztyűt hordunk.

Mi úgy döntöttünk, hogy lerövidítjük a vakációnkat két hétre: január 31-re módosítottuk a repülőjegyünket.

Kicsit aggódva a hírek hallatán kívánunk kellemes napot ... 

Azonnal reagáltam a levelükre, hogy legyenek nagyon elővigyázatosak, mire másnap, január 27-én ezt a választ kaptam:

Mi minden szükséges védőintézkedést megteszünk. Vidéken, ahol a feleségem családja él, biztonságban érezzük magunkat. A repülőtérre utazva pedig duplán leszünk óvatosak. 

Január 31-én fogunk becsekkolni a repülőre, két héttel korábban, mint ahogy terveztük. Barátsággal ...

Január végén már egyre több aggasztó hírt kaptunk a koronavírusról a messzi Kínából. Persze elkezdem én is az aggodalmaskodás, hogy a barátaim eljussanak vidékről Sanghajba, a repülőtérre, utána fel is tudjanak szállni arra a repülőre, ami hazaszállítja őket.

Az aggodalmam nem volt megalapozatlan. Eljutottak a repülőtérre, de közben a járatukat törölték. Hosszas telefonálgatás és idegeskedés után végül a Lufthansa utolsó járatával haza tudtak jönni. 

- Nehogy átmenj hozzájuk ! - figyelmeztetett Anyu.

- Nyugi, két vagy inkább három hétig feléjük sem nézek ! - nyugtattam meg Anyut, miközben nem is sejtettem, hogy pár hét múlva itt is elszabadul a kínai vírus.

Milyen abszurd egy helyzet. Barátaim, akik végül szerencsésen megúszták a kínai kalandjukat és egészségesen tértek haza, most itthon aggódhatnak ismét, hogy ne fertőződjenek meg ezzel a koronavírussal.